Természetesen a Pécsi MSC nem spontán alakult meg, hiszen 1973-ban ilyen dolgok a legritkább esetében történtek meg Magyarországon. Jól előkészített háttérmunka, ideológiai puhítás, felkészítés előzte meg a dolgot. Előtte nem sokkal találták ki országos szinten az úgynevezett nagyegyesületeket, ahol sakkozó, súlyemelő, kézilabdázó és futballista egy hatalmas sportcsalád tagjának vallhatta magát. Közös tervekkel, anyagi háttérrel, létesítményrendszerrel, úgynevezett olimpiai pontrendszerrel.
Bár nyilvánvaló volt, az almát a körtével nehéz együtt kezelni, hacsak nem nevezzük azokat gyümölcsöknek. Szóval, hogy öngólt ne rúgjunk, idézzük fel a korának elismert sportvezetőjét, Baracs Ferencet, aki 1973-ban, január 31-én, mint a Baranya Megyei Atlétikai Szövetség elnöke olyan kijelentést tett, miszerint a modern egyesületek csak olyan módon képzelhetők el, ahol a szocialista üzemeken, vállaltokon felülemelkedik a sport. A termelőhelyek nem tudták biztosítani azon sportolási feltételeket, amiket a kor szelleme megkívánt, így nem is tűnt ez rossz gondolatnak, abban az időpillanatban.
Főleg, mert egyébként más megyei jogú városokban is teret kapott az irányzat, elég, ha Debrecent, Miskolcot, Győrt említjük példaként. Nem szabad elfeledkeznünk a fővárosi nagyokról, a Ferencvárosról, a Budapesti Honvédról, az Újpesti Dózsáról, a Csepelről, a Vasasról sem. Maguk a sportolók, sportvezetők is úgy nyilatkoztak a különböző fórumokon, hogy elodázhatatlannak tűnt egy csúcsegyesület megalapítása: 1973. február 16-án „megszületett” a Pécsi Munkás Sport Club. A Városi Tanács díszterme volt a helyszín, ahol a Pécsi Dózsa, az Ércbányász SC, a Helyiipar, valamint az Építők SC küldöttei mondták ki a boldogító igent. Nem kevesebb, mint 21 szakosztály 1800 sportolója forrt egybe, egy komoly terv megvalósulásaként. Hamarosan kiderült, nem csupán a sportolók belügye volt az aktus, hanem egyben társadalmi ügyként is bárki felfoghatta a történéseket. Mindez a minőségi sport, és a tömegsport igényeinek, elvárásainak megfelelően történhetett meg. Magasztos, bár kissé megfoghatatlan, korhű demagógiával átitatott örömteli brosúraszöveg, amit azért az évek során igyekeztek megtölteni tartalommal is az akkori, illetve későbbi vezetők.
Az egyesület nevére javaslatként érkezett a Pécsi Munkás Sport Club elnevezés. Itt azonban álljunk meg egy pillanatra, mert ennek azért históriája van! Ilyen néven, már az elmúlt évszázad első, illetve második évtizedeiben létezett egy egyesület Pécsett. Az „ős” PMSC 1919-ben, tavasszal jött létre, midőn a PSC fuzionált a Munkás Testedzővel, de nem feltétlenül ezért esett a választás erre a lehetőségre. Egy rátermett intéző, amikor megtudta, hogy itt már bizonyosan új klub alakul, egy sor ott lévő labdarúgóval aláíratott egy-egy átigazolási lapot. Mivel ő a PMSC-ről tudott, hát oda kötelezte el a helyszínen lévő, tébláboló focistákat. Aztán, órák múlva, mikor még egyáltalán nem volt biztos az új név, riadtan kérdezte: „Nem PMSC? Akkor én most hogyan szedjem megint össze az érintetteket?” Ezek után bölcsen úgy döntöttek az arra hivatottak, legyen hát Pécsi MSC a nevük.
A megalakult egyesület szakosztályai a következők voltak: asztalitenisz, atlétika, birkózás, cselgáncs, kajak-kenu, kerékpár, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, lovassport, motor, öttusa, sakk, súlyemelés, teke, természetjárás, torna, úszás, vívás, vízilabda, nem fontossági sorrendben, hanem betűrendben. Mindez húsz sportág, de ha a kajakot külön vesszük a kenutól, akkor máris kijön a nyerőszám, a huszonegy. Az idők során innen „kopott” le minden, maradt egyedül a futball. A többiek, igaz, sokkal később, de az önállósodás útjára léptek, elsősorban a financiális kényszer hatására.
Az akkori világ legszélesebb köreiből kerültek ki a hamarosan piros-feketére váltott alakulat irányítói, közöttük volt Toller László, a Megye Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettese is, aki a későbbi pécsi polgármester, az azóta meghalt városvezető édesapja volt. Az első elnökként Wieder Béla kapott bizalmat, mint a Városi Tanács első embere. A PMSC továbbra is megőrzi az alapítók hagyományait, szólt az ígéret. Ami azért nem valósulhatott meg maradéktalanul, ám a történelmi változásokat ekkor még senki sem láthatta, jövendölhette meg. Amikor beköszöntött 1995 forró nyara, a Pécsi MSC együttesénél nem álltak jól a dolgok. Már csak három szakosztály létezett, a többiek lassan, biztosan az idők szavára hallgatva önállósodtak. A női- és a férfikézilabdázók tartottak ki a legtovább, természetesen a labdarúgók mellett.
Egy újsütetű befektetői csoport ugyan feltűnt a baranyai megyeszékhely elit alakulatánál, de őket leginkább a labdarúgás érdekelte. Alig hat évvel a rendszerváltás után már-már ellehetetlenült a klub, anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt. Ezen a nyáron, július 18-án aztán kiderült, a Tóth Béla nevével jelzett tőkés csoportosulás kivonult a támogatók közül, mert megoszlottak a nézeteik néhány sportvezetővel a profi körülményekről, üzleti elképzelésekről, a labdarúgásról kialakított nézetekről.
