A Pécsi MFC a jogelődjeitől sok-sok dolgot „örökölt”. Ilyen a jelenlegi címere is, aminek természetesen vannak előzményei, van története. Az eredeti Dózsa-rajztól elindulva juthatunk el napjainkig, a PMFC-MATIAS-hoz.
A Pécsi Dózsa első – vélhetően átmeneti – képi megjelenítése meglehetősen egyszerű volt. Lila körben egy ötágú vörös csillag. De ezzel alig lehetett találkozni az akkori kiadványokban. A klub nagyjából rombusz alakú jelképéhez az 1950-es évig nyúlhatunk vissza. Ebben semmi egyedi nincsen, hiszen központilag rendelték el. A Budapesti Dózsa (máskor Újpesti Dózsa) és a többi vidéki Dózsa között csak annyi volt az eltérés, hogy beleszerkesztették annak a városnak a nevét, ahol működött az adott egyesület. Egységesen a lila-fehér szín volt az elfogadott. A Dózsa névnek történelmi gyökerei vannak, Györgytől, a parasztvezértől származott. Az akkori retorika szerint harcosságával, a néphez való közelsége miatt lehetett alkalmas a klubok névadójának. Érdemes megjegyezni azt, hogy a szocialista táborban, a belügyi gárdák a Dynamo (Dinamó) nevet használták előszeretettel. Ilyen volt a berlini, a bukaresti, a moszkvai, folytatható még sor. Ez az „áthallás” szintén lehetett a névválasztás oka. 1973 februárjában „érett meg a helyzet” egy új, a kor elvárásainak megfelelő egyesület megalakítására. A sportvezetők ugyanis Pécsi SE-ként szerettek volna továbbműködni. De a mindent „elintéző” személyek kihasználták a helyzetet. Amíg a teremben ment az eszmecsere, addig átigazoltak egy csomó labdarúgót, méghozzá az akkor még nem is létező Pécsi MSC-be, többek között a Pécsi Dózsából, meg az Ércbányászból is.
A PMSC piros-fekete színkombinációját az Ércbányász SC-től vették át. Arról nincsen hiteles adatunk, ki rajzolta, szerkesztette meg az első címerpajzsot, de nem azonnal történt meg, annyi bizonyos. Bár, amikor az 1973-as, NB I-es fociidény megkezdődött, már létezett az embléma.
Mindentől függetlenül, álljon itt az eredeti alapszabályban leírt szöveg, ami a címerről rendelkezett.
„Pajzs alakú, szélén aranyszegéllyel határolt. A pajzs felső negyedében fehér alapon arany betűkkel Pécsi felirat. Az alsó háromnegyedben középen, aranyszínű vonallal függőlegesen elválasztva (balról jobbra) piros-fekete színezés, középen három nyomtatott nagybetűvel MSC felirat.” Ez az eredeti, amiből szinte már alig-alig létezik, inkább csak változatai lelhető fel. Különösen a középső elválasztó vonal hiányzik a legtöbb fennmaradt altípusból.
Ezeknek némileg átalakított változata lett a Pécsi Mecsek FC jelképe, a következő átszabás idején. De ekkor már az 1990-es évek közepét mutatták a naptárak. Fontos azonban megemlíteni, a két arculat nem teljesen azonos. Az újabb változatnak az ívei némileg eltérnek a korábbitól, de ezek a különbségek nem olyan jelentőségűek, amik miatt ne lehetne követni a folytonosságot. Mindezt alátámaszthatjuk azzal, ami gyakran felhangzik a lelátóról. A közönség, a drukkerek egyik csatakiáltására: „Csak a Munkás!” Mert egyrészt jól hangzik, másrészt cseppnyi nosztalgiát is ébreszthet az idősebbekben. A fiatalabbaknak meg nem árt, ha ismerik a múltat, annak dicsőségeit. Még akkor is, ha tudjuk, a mostaniak már a PMFC, illetve a PMFC-MATIAS sikeréért küzdenek.
Ezt megerősítendően, jegyezzük meg, egy címerben lehet számos rajzolat: emberek, tárgyak, állatok, természeti tárgyak és jelenségek, növények, egyéb címerképek. Na, ezek, amik hiányoznak, innentől vége is a dolognak, vizsgálódásnak. Beszélhetnénk tagolásról is. Ebből a szempontból a Pécsi MFC-nél hasított lenne a pajzs, ha nem lenne a fölötte lévő felirat. Mivel azonban van, hát megint nehéz továbbvinni a vonalat, mert ugyan léteznek egyedi esetek, ám azokat most egy kissé feledjük el! Vagyis, a grafikus nem vitt bele különösebb tudományt a munkájába. Legfeljebb a korábbi betűtípust, illetve méretet átalakította, egyszerűsítette le.
Felületes címertani kutatások alapján két dolgot állapíthatunk meg. Egyrészt a piros színt tartották a hozzáértők a legnemesebbnek. Jelentése: bátorság, harciasság. Másrészt, a fekete viszont a legkevésbé előkelő színnek számít. Jelentései: gyász, gazdagság, halál, bánat, gonoszság.
