A Pécsi Dózsa, mint a Belügyminisztérium „kihelyezett” tagozata, 1950 augusztusában alakult meg, miután a fővárosban eldőlt, hogy az Újpesti TE a továbbiakban, szintén ugyanezen esztendőtől, Dózsa Györgytől kölcsönzi a nevét. A nyáron megkezdődtek az egyeztető tárgyalások, augusztus 14-én a Pécsi Közalkalmazottak SE (P. KASE) választmányi ülésén nagy lelkesedéssel mondták ki, hogy csatlakoznak a dózsásokhoz. A labdarúgók az akkori NB III-ba kaptak besorolást, a röplabdázók a Pécsi Főiskolai DISZ szakosztályával közösen az NB II-ben indulhattak, ugyanúgy, mint az asztaliteniszezők. Rajtuk kívül létezett még az atlétika-, céllövő-, tenisz-, valamint úszószakosztály is.
Az új egyesület alakuló közgyűlésén a Dózsa székházat – az akkori leírások alapján – pompásan feldíszítették. Árvai Mihály rendőrtörzsőrmester tartott nyitóbeszédet, utána egy fővárosi vendég, Tarródi Zoltán rendőr alezredes jelentette be, hogy Budapest után a vidéki fellegvárakban is megalakulnak a Dózsa-egyesületek: Pécsen kívül Debrecen, Székesfehérvár, Szeged és Szolnok sem maradhatott ki ebből a sorból. Ezután már tényleg nem volt más hátra, mint megválasztani a vezetőséget. Akár hiszik az utódok, akár kételkednek a források hitelességében, de egyhangúan, közfelkiáltással sikerült megoldani a feladatot. Az első elnöknek Halász Béla őrnagy vallhatta magát, ám csupán Szikra Sándor társaságában, aki a Magyar Dolgozók Pártja (az MDP, amely, ha jogilag nem is feltétlenül, de erkölcsileg mindenképpen az MSZMP elődjének tekinthető állampárt volt) Megyei Pártbizottságának szervezőtitkáraként kapott fontos szerepet. Kilenc szakosztály kezdte meg működését az elkövetkező időszakban: az asztalitenisz, atlétika, labdarúgás, ökölvívás, röplabda, sakk, teke, tenisz, úszás. Színüknek a lila-fehéret tették meg, nevük a már elfeledett Pécsi Dózsa SE lett, első jelüknek pedig lila körben vörös csillagot választottak.
